Tiszacsécse Község Önkormányzata

Móricz Zsigmond és Tiszacsécse

A Móricz család Tiszacsécsén kb. 1780 óta honos; az anyai dédszülők (Nyilas József és Isaák Erzsébet) szintén a csécsei temetőben nyugszanak. Majd egy generációt kihagyva, az özvegyen maradt nagymama (Pallagi Józsefné Nyilas Katalin) jött vissza és itt tartották esküvőjüket Móricz szülei. Itt születtek gyermekeik: Zsigmond, István és Dezső.


1879. június 29-én bár az anyakönyvi bejegyzések szerint július 2-án, egy különös házasság első gyümölcseként lát napvilágot Móricz Zsigmond. Különös volt ez a házasság, hiszen egy parasztlegény, Móricz Bálint és egy papkisasszony, Pallagi Erzsébet 1878. május 30-i esküvője a korban nem volt mindennapi esemény. Ezt a "szokatlan" párt így jellemzi Életem regényében Móricz:

"Két pólus volt ez a két ház...

Anyám háza a keleti: ez a fészek az eredet, az ex oriente lux.

Apámé a nyugati, a jövő, a kultúra iránya."


Nagyon pontos megállapítások ezek. Apja óriási becsvággyal, félelmet nem ismerve mindenre elszánt, mindenre vállalkozó ember, akit a legsúlyosabb időszakok sem tudnak megtörni. Anyja nemesi ősökkel rendelkező, művelt asszony, aki összetartja az egyre népesebb családot és ragaszkodik a gyerekek gondos neveléséhez.


A szülőfalu a későbbi író számára egy valóságos "tündérsziget", minden érzékszerve vibrál és töltődik, ha Csécsére gondol, amely neki "….a nagy tágasságot, a színes és csillogó végtelent jelenti, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt." Itt kezd el iskolába járni ötévesen. Az iskola épületét korábbam édesapja adta el a községnek. Itt mindenki becézte és szerette, nem sokáig élvezhette ezt a paradicsomot. Alig hatéves, amikor apja vállalkozásai anyagi összeomláshoz vezetnek.. A bérelt vízimalmot elviszi a tavaszi jégzajlás,s az adósságra vett tüzesgép felrobban. Rámegy házuk, földjük. Maradék holmijukkal és egy fazék hústalan káposztával elindulnak Prügyre, hogy ott próbáljanak talpra állni.

A legnagyobbik fiút, Zsigmondot átmenetileg a Csécséhez közeli Istvándiba (ma Túristvándi) viszik édesanyja testvéréhez, Pallagi Lászlóhoz, aki a faluban gépészkovács. "Jellemformáló kohó" ez a kisfiú számára, aki itt már nem a tiszteletes asszony unokája, s az iskolában is csak egy a sok közül. Itt ébred rá – amikor találkozik a környék földesurával, Kende Zsigmonddal - hogy nemcsak szegények élnek ezen a földön. De ez az a hely, ahol először belekóstol a szépirodalomba, amikor Laci bátyja felolvassa neki Jókai egyik elbeszélését, s mindemellett itt lobban első szerelemre gyermekszíve.


1887 nyarára valamelyest rendeződnek szülei anyagi viszonyai, s a laknagyobb fiú utánuk mehet, maga mögött hagyva a "boldog szigetet" és Istvándit, a "jellemformáló kohót". Prügy a "feledhetetlen szenvedések" földje lett számára. Szülei emerfeletti akarata és kitartása azonban átsegíti őket a megaláztatásoktól sem mentes időszakon.


1890-től már a Debreceni Református Kollégium diákja, amely hátterét fogja adni az 1920-ban megjelenő egyik legismertebb Móricz regénynek, a Légy jó mindhalálignak.

A prügyi ház leégése után édesapjáék Sárospatakra költöztek. 1982-től már itt folytatja gimnáziumi tanulmányait. Rengeteget olvas, de tanulmányait elhanyagolja. A VI. osztály félévi eredményei siralmasak, három tárgyból megbukik. Ezek a rossz jegyek derékba törhették volna a fiatalember életét, de ekkor egy másik nagybácsi, a kisújszállási gimnázium igazgatója, Pallagi Gyula magával viszi, s a VI. osztályt már itt fejezi be majdnem jeles eredménnyel.

A VIII. osztályos legációi újra szülőföldjének közelébe viszik (Szakoly, Balkány), melynek emlékeit az 1924-ben folytatásokban megjelenő Kivilágos kivirradtig c. regénye őrzi. Már ekkor elhatározza, hogy nagy író lesz.

1899–ben jó eredménnyel végez Kisújszálláson. Erre az időszakra esik azon elhatározása, hogy színész lesz. Móricz Virág mindezt így meséli el:

"elment gyalog, Debrecenből Nyíregyházára. Fáradtan, idegenül leült a városi kertben egy padra, azon gondolkozván, hogy fogjon a színészi pályához. Kérdi egy úriembertől: mit játszanak a színházban? Beszélgetni kezdtek, s az idegennek megmondta, hogy színész akar lenni. Az jól megnézte, hunyorított, s azt mondta: - Komikus? – Nem, drámai hős! – Az úriember elkezdett nevetni. És a cingár fiatalember felállt, és visszagyalogolt Debrecenbe, azzal az önvigasztalással, hogy Petőfi is biztosan azért maradt meg az irodalom mezején, mert belőle sem néztek ki hőst, csak komikust ".

A gimnáziumi tanulmányok elvégzése után a debreceni teológia, nem sokkal később már a jogi kar hallgatója, 1900-ban pedig a budapesti jogi karon találjuk. Egyetemi tanulmányait azonban sohasem fejezte be. 1903-ig volt helyettes óraadó Kisújszálláson, és különböző hivatalokban dolgozott. 1903-ban bekerül Az Újság szerkesztőségének gyermek rovatához. "Azt hitte, hogy a "Mikszáth Kálmán kompániájába" lép, mint a kuruc legény a Béri Balogh Ádáméba. Reményei azonban nem váltak be… Épp csak megtűrték… Beosztották segédnagyapónak…"- írja Czine Mihály Móricz –monográfiájában. Ekkor kérdi meg az elesett embertől Vargha Gyula – a Kisfaludy Társaság akkori főtitkára, nagybátyja jó barátja – nem volna-e kedve népgyűjtési útra menni, még egy kis honoráriumot is tudnának fizetni.

Móricz kapva kap az ajánlaton, és 1903-tól 1906-ig öt alkalommal jár Szatmárban.

Bejárja szülőföldjét, főleg gyalog. Megfordul Csécsén, Milotán, Magosligeten, Nagypaládon, Kispaládon, Botpaládon, Tiszakóródon, Rozsályban, Gacsályban, Jánkon, hogy csak néhányat említsünk az útvonal állomásai közül. Később így vall ezekről az utakról: "Az a négy-öt esztendő, míg e vidéken jártam az lett az én egyetemem, legfelsőbb életiskolám, írói prodeutikai tanfolyamom." Innen hozza majd később a Turi Danikat, Joó Györgyöket és Kőmives Erzsiket. A gyűjtőutak eredménye 764 dal, 55 játék, 52 köszöntő, 49 találós mese, s a szövegek közt ott találjuk a Kállai kettőst.

1905-ben megnősül. Feleségül veszi Holics Eugéniát, egy felvidéki kisnemesi bányatisztviselő lányát, aki Janka néven vonul be az irodalomtörténetbe. Börtön lett a házasság, ugyanakkor fegyelmező erő is. Janka képtelen volt azonban a megalkuvásra, és nem akart, és nem tudott osztozkodni senkivel, ami végül tragédiához vezetett.

1907-től a Borovszky – féle monográfia munkatársa. Saját nevét és "Nyilas István író, Budapest" aláírást találhatunk azok alatt a fejezetek alatt, amelyeket ő írt, vagy amelyeknél társ szerzőként szerepelt. Ő írta a Szatmár vármegye népe és a Nagybánya c. fejezetet és közreműködött A vármegye természeti viszonyai c. részben.

Az 1908-as esztendő hozza meg számára az írói elismerést. A Nyugatban megjelenik a prügyi emlékeket idéző elbeszélése, a Hét krajcár. A novella sikere elsöpri korábbi gátlásait, és felnyitotta a zsilipeket. Még ugyanebben az évben a Nemzeti Színház bemutatja Sári bíró c. darabját. 1909-ben megjelenik első novellás kötete 12 elbeszéléssel. Közülük jó néhány helyi emlékekből táplálkozik (Bent a kupéban , Judit és Eszter). A kötet meghozza Ady barátságát is, aki a novelláskötetet így köszönti: "Ez a tájék (értsd a szatmári részeket, szerz.) Magyarország dagasztó teknője, s ennek a fajtájából, a mi fajtánkból s e vidékről kellett a megindult magyar intellektuális forradalomnak vitézeket kapnia. S ebből, a mi fajtánkból jött s most megint íme egy Móricz Zsigmond, aki egyedül felér egy forradalmi szabad-csapattal."

1910. március 27-e az ököritói tűzvész tragikus dátuma. A hatalmas csűrben mulató fiatalok közül 312-en halnak meg. A katasztrófáról a napilapokban értesül. Nem sokkal később Telekiné Kende Julianna gr. nő fogadására kap meghívást, ahol a tragédiáról hallott felháborító megjegyzések és vélemények hatására több éven át foglalkozik az esettel. Nem igazán magával a történtekkel, mind inkább a szűkebb hazája elmaradottságával, s kitartóan keresi a felelősöket. Az 1907-ben folytatásokban megjelenő regényének, A fáklyának utolsó fejezetében is megjelenik ez a katasztrófa, immár áttételes jelentéssel, mely az I. világháború értelmetlen veszteségeit is szimbolizálja.


Forrás:

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága megbízásából a Múzeumfalu Baráti Köre kiadványából került kijegyzetelésre. Szerkesztője:Páll István


Az oldalon található tartalom Tiszacsécse Község Önkormányzata tulajdonát képezi. | webDesign